Ha folyton pénzt vesztesz, az ok általában nem az elemzésed. Hanem a pozícióid mérete, az, hogy milyen gyakran kereskedsz, és hogy mit csinálsz egy veszteség utáni tíz percben. Ez a három dolog dönti el az eredmény nagy részét, még mielőtt a chart egyáltalán számítana.
Ez kellemetlen, mert azt jelenti, hogy egy jobb indikátor nem oldja meg. Ugyanakkor jó hír is, mert mindhárom teljesen a te kezedben van.
Az alábbiakban a hat leggyakoribb okot mutatom meg, azt, hogy mindegyik hogyan néz ki egy valódi számlán, és egy módszert, amellyel kiderítheted, melyik a tiéd.
Először is a szám, amelyet senki sem tesz ki a kezdőlapra
A lakossági számlák 74–89%-a pénzt veszít. Ez a szám nem egy tradingblogról származik. A European Securities and Markets Authority (ESMA) adata, amely átvizsgálta a lakossági CFD-kereskedést az EU-ban, és ügyfelenként 1600 és 29 000 euró közötti átlagos veszteséget talált. Ezért kell ma minden szabályozott európai brókernek a saját veszteségarányát kiírnia a weboldala tetejére. Nézd meg annál, amelyiket használod. A szám ott van.
Ezt háttérként olvasd, ne vigasztalásként. Nem azt jelenti, hogy a veszteség elkerülhetetlen. Azt jelenti, hogy a legtöbben ugyanazzal a néhány dologgal kezdenek, és ezeknek kiszámítható az eredménye.
1. Túl sokat kockáztatsz minden ügyleten
Ez az, ami a számlákat kivégzi, és aki csinálja, szinte soha nem veszi észre, mert egy nagy ügylet egészen addig rendben lévőnek tűnik, amíg be nem jön az ötödik veszteség egymás után.
Öt veszteség egymás után nem balszerencse. Egy érme nagyjából minden 32 próbálkozásból egyszer ötször egymás után írást mutat. Száz ügylet alatt számíthatsz rá, valószínűleg többször is. A kérdés tehát nem az, hogy megtörténik-e. Hanem az, hogy hogyan néz ki utána a számlád.
| Ügyletenkénti kockázat | A számlából ennyi marad 5 veszteség után | 10 veszteség után |
|---|---|---|
| 1% | 95% | 90% |
| 2% | 90% | 82% |
| 5% | 77% | 60% |
| 10% | 59% | 35% |
| 20% | 33% | 11% |
Az alsó sor az, ahol a legtöbb kezdő számla meghal. És a kár nem szimmetrikus, ezt szokták elnézni. Pénzt veszíteni és visszakeresni nem ugyanakkora feladat.
| Ha ennyit veszítesz | Ennyi nyereség kell csak ahhoz, hogy visszajuss a kiindulópontra |
|---|---|
| 10% | 11% |
| 20% | 25% |
| 30% | 43% |
| 50% | 100% |
| 70% | 233% |
Egy 50%-os visszaesést (drawdown) csak 100%-os nyereség hoz helyre. Ha megbízhatóan tudnál 100%-ot keresni, nem ezt olvasnád. Ezért szól úgy a szokásos tanács, hogy egy ügyleten a számla 1–2%-át kockáztasd. Nincs ezekben a számokban semmi varázslat. Egyszerűen elég kicsik ahhoz, hogy egy átlagos vesztes sorozat túlélhető maradjon.
Egy őszinte megjegyzés: a pozícióméretezés nem csinál egy vesztes stratégiából nyerőt. Arra ad elég időt, hogy kiderüljön, melyik van neked.
2. Korán zárod a nyereséget, és hagyod futni a veszteséget
Ennek neve és mérése is van. Terrance Odean 10 000 brókerszámlát vizsgált meg, és azt találta, hogy a befektetők a nyerő pozícióikat 14,8%-os, a vesztes pozícióikat 9,8%-os arányban adták el. Vagyis egy nyerő pozíciót nagyjából 1,5-szer nagyobb eséllyel adtak el, mint egy vesztest.
Aztán azt is követte, mi történt utána. A következő évben az eladott nyerők 3,4 százalékponttal jobban teljesítettek, mint a megtartott vesztesek. Az ösztön nem csak érzelmi volt. Egyenesen fordítva működött.
Könnyű megérteni, miért. Egy nyerő eladásával realizálod a nyereséget, és a realizált nyereség fegyelemnek érződik. Egy vesztes megtartásával elkerülöd, hogy le kelljen írnod a veszteséget, a papíron lévő veszteség pedig még mindig olyan, mintha visszajöhetne. Mindkettő tervnek álcázott érzelmi döntés.
A megoldás nem az akaraterő. Hanem az, hogy mindkét kiszállást a belépés előtt eldöntöd, és utána már meghozott döntésként kezeled őket. Erről bővebben: mikor zárd a pozíciót.
3. Sokkal gyakrabban kereskedsz, mint gondolnád
Brad Barber és Terrance Odean 66 465 háztartást követett egy diszkontbrókernél 1991 és 1996 között. A piac ebben az időszakban évi 17,9%-ot hozott. Az átlagos háztartás 16,4%-ot keresett. A kereskedők legaktívabb ötöde 11,4%-ot.
Évente 6,5 százalékpontot veszítettek, és nem azért, mert rosszabb eszközöket választottak. A költségek miatt. Minden ügylet megfizeti a spreadet, általában jutalékot is, és néha overnight finanszírozást. Ezek a költségek biztosak. A nyereség nem. Ha négyszer olyan gyakran kereskedsz, négyszer annyit fizetsz ugyanazért a bizonytalan előnyért (edge).
Számold meg a múlt havi ügyleteidet. A legtöbben a felével alábecsülik.
4. Csak azután döntöd el, hol szállsz ki, hogy már bent vagy
A belépés előtt szabad az ítélőképességed. Semmi sincs kockán, így ránézhetsz a chartra, és őszintén megmondhatod, hol bizonyosodna be, hogy az ötlet téves.
Abban a pillanatban, hogy bent vagy, ez az ítélőképesség már valakié, akinek pénz van a tétben, és egy mozgó számot néz. Ez a valaki okokat fog találni. A szintet nem is törte át igazán. Ez csak egy kanóc. A hírek után visszajön. Egyik gondolat sem jut eszedbe a belépés előtt, és ez pontosan elárulja, mik ezek.
Ezért minden belépés előtt írj le három számot:
- Az árat, amely bebizonyítja, hogy az ötlet téves. Ez a stopod.
- Az árat, ahol realizálod a nyereséget.
- Az összeget a saját pénznemedben, amelyet elveszítesz, ha az árfolyam eléri a stopot.
Ha nem tudod leírni mind a hármat, nincs ügyleted. Csak véleményed van.
5. Egy veszteség után azonnal nagyobb méretben kereskedsz
Ez a különbség egy mínuszban lévő és egy megsemmisült számla között.
Abban a pillanatban logikusnak tűnik. Elvesztettél 200-at, tehát egy dupla méretű ügylet egy lépésben visszahozza. Valójában az történik, hogy nagyobb pozíciót nyitsz, rosszabb setupon, kevesebb türelemmel, épp akkor, amikor az ítélőképességed a nap legmélyebb pontján van. A következő veszteség dupla akkora, az azutáni méret pedig megint duplázódik.
Az egyetlen megbízható megoldás mechanikus, mert abban a pillanatban az ítélőképességed egyszerűen nem elérhető. Válassz előre egy szabályt, és írd le. Napi két veszteség, és bezárul a platform. Vagy egy maximális napi veszteség pénzben, nem százalékban, hogy ne tudj vitatkozni vele.
Ennek van egy keményebb változata is, amelyet érdemes néven nevezni. Ha olyan pénzzel kereskedsz, amelyre lakbérre vagy számlákra van szükséged, ha eltitkolod a veszteségeid nagyságát a hozzád közel állók elől, vagy ha a veszteségek hatással vannak az alvásodra, a munkádra vagy a kapcsolataidra, akkor a probléma már nem a pozícióméretezés. A trading ugyanúgy válhat kényszeressé, mint a szerencsejáték, és ugyanazok a támogatási formák segítenek. Erről érdemes beszélned valakivel, mielőtt elolvasnál még egy cikket a stop lossokról.
6. Nem vezetsz nyilvántartást, ezért ugyanazt a hibát ismétled
Ha megkérdezel egy vesztes tradert, miért veszít, általában kapsz egy elméletet. Ha megkéred, hogy mutassa meg az utolsó húsz ügyletét, általában nem tudja.
Nyilvántartás nélkül minden veszteség külön balszerencsének tűnik. Nyilvántartással a mintázat általában húsz ügyleten belül nyilvánvaló, és általában a fenti öt dolog egyike. Ennek a nyilvántartásnak a vezetése a legolcsóbb tétel ezen a listán, és ezt hagyják ki a legtöbben. Arról, hogyan csináld, bővebben a kereskedési napló vezetéséről szóló leckében olvashatsz.
A hibák, amelyek még az első ügylet előtt megtörténnek
A fenti hat ok mind a képernyő előtt történik. Van egy második csoport is, amely már azelőtt eldől, hogy bármit megnyitnál, és mivel az ügylet alatt láthatatlanok, ritkán őket hibáztatják.
Nincs írásos terv
Nem egy stratégia a fejedben. Leírva, valahol, ahol vissza tudod olvasni: milyen setupot veszel fel, mekkora méretben, hol szállsz ki, és mi miatt hagyod abba aznapra. Ha nincs leírva, nem lehet megszegni. Ez szabadságnak hangzik, pedig éppen ez a probléma. Nem tudsz fejleszteni valamit, aminek nincs rögzített változata, amelyhez hasonlíthatnád.
Kereskedés tippek, jelzések és mások meggyőződése alapján
Egy kölcsönvett ügyletnek nincs kiszállása, mert a magabiztosság valaki mástól jött, és nem száll át rád. Amikor ellened megy, nincs mihez fordulnod. Ezért olyan nehéz otthagyni egy veszteséges jelzésszolgáltatást is: soha nem építetted fel azt, ami megmondaná, hogy nem működik.
Nem tudod, mennyibe kerül egy teljes kör
A legtöbb kezdő meg tudja mondani, mekkora nyereséget céloz, de azt nem, mennyibe kerül a be- és kiszállás. Spread, jutalék, és ahol van, overnight finanszírozás. Ezek minden ügyletből levonódnak, a nyerőkből és a vesztesekből egyaránt, és kis méretnél sokkal nagyobb részét viszik el az eredménynek, mint várnád.
| Ha egy teljes kör (nyitás és zárás) ennyibe kerül | És ennyit célzol | A költség ekkora része a célodnak |
|---|---|---|
| $2 | $20 | 10% |
| $2 | $50 | 4% |
| $2 | $100 | 2% |
| $5 | $20 | 25% |
A felső és az alsó sor az oka, hogy a kicsi, gyakori ügyletek sokkal nehezebbek, mint amilyennek látszanak. Ezeknél nem a piaccal versenyzel. Először a saját költségeiddel.
Öt dologgal kereskedni egyszerre az első hónapban
Minden instrumentumnak megvan a maga kereskedési ideje, a maga szokásos mozgási sávja, a maga reakciója a hírekre. Ha ötöt figyelsz, egyiket sem tanulod meg. Azt is jelenti, hogy soha nem tudod megmondani, egy vesztes hét a stratégia miatt volt, vagy azért, mert nem tudtad, hogy az egyik 15:00-kor megmozdul. Egyetlen instrumentum, amíg nincs benne ötven ügyleted.
Ha az oldalon szereplő mind a tíz okot röviden akarod: szinte egyik sem a chart olvasásáról szól.
Hogyan derítsd ki, melyik a tiéd
Vedd a következő húsz ügyletet, és jegyezz fel hét dolgot. Nem kell hozzá díszes táblázat, egy füzet is megteszi.
- Dátum és instrumentum.
- A belépés oka, egy mondatban, még a kattintás előtt leírva.
- A tervezett stop és cél.
- Hol szálltál ki ténylegesen.
- A számla hány százalékát kockáztattad.
- Terv szerint csináltad-e, igen vagy nem.
- Hogyan érezted magad, két-három szóban.
Aztán olvasd vissza a húszat, és számolj. Ha a kockáztatott százalék ugrál, az első ok. Ha a veszteségeid rendre nagyobbak a nyereségeidnél, a második. Ha több sor van, mint vártad, a harmadik. Ha a tervezett és a tényleges kiszállás folyton eltér, a negyedik. Ha a méret egy piros sor után megugrik, az ötödik.
A „Terv szerint (I/N)” oszlop a leghasznosabb az egész lapon. Két teljesen különböző problémát választ szét. Ha követted a tervedet, és mégis veszítettél, a stratégia a gond. Ha nem követted, a stratégiát soha nem tesztelted, és ha lecserélnéd, semmit sem tudnál meg belőle.
A kilenc hónap, amikor rossz dolgot hibáztattam
Közel kilenc hónapig veszítettem, és az idő nagy részében biztos voltam benne, hogy a stratégia a gond. Minden vesztes sorozat után jobbat kerestem. Másik indikátort, másik szabályrendszert, valamit, ami nem romlott el.
Nem a stratégia romlott el. Kockázatkezelés egyáltalán nem volt. Nem volt fix összeg, amelyet hajlandó voltam elveszíteni egy ügyleten, így a méret aszerint változott, mennyire éreztem magam biztosnak, és mindig közvetlenül a legrosszabb döntéseim előtt éreztem magam a legbiztosabbnak.
Amikor végre rögzítettem, mennyit kockáztatok egy-egy ügyleten, és többé nem mozdítottam el, a vesztes sorozat véget ért. Nem azért, mert azon a héten jobb lett az elemzésem, mert nem lett. Ugyanazok a döntések, megfelelő méretben, többé nem halmozódtak fel olyan gödörré, amelyből nem tudtam kimászni.
Ez az egy változtatás mentette meg a számlát attól, hogy nullára fusson, és ezért a lista első pontja a pozícióméret, nem pedig bármi, ami a belépőkkel kapcsolatos.
Az egyetlen változtatás, amely a legtöbbet mozdít a számon
Ha csak egy dolgot javítasz, a méretet javítsd. Ez számtan, nem ítélőképesség kérdése, így azokon a napokon is működik, amikor az ítélőképességed nem.
Ebben a sorrendben számold ki, még a belépés előtt:
- A számla 2000. Ennek egy százaléka 20. Legfeljebb ennyibe kerülhet ez az ügylet.
- A belépő 50,00, a stop 47,00, így egységenként 3,00 forog kockán.
- 20 osztva 3-mal 6. Hat egységet veszel, nem annyit, amennyi jónak tűnt.
A sorrend számít. A legtöbb vesztes trader először a méretet választja ki, aztán keres hozzá illő stopot. Csináld fordítva: a stopot a piac dönti el, a méretet a matek. Erről bővebben: kockázatkezelés a tradingben.
Gyakori kérdések
Mi a legnagyobb hiba a tradingben?
Ha azt nézzük, milyen gyorsan végez a számlákkal, akkor az, ha túl sokat kockáztatsz egy ügyleten. Ha azt, hány embert érint, akkor az írásos terv hiánya, mert az oldalon szereplő összes többi hiba könnyebben megtörténik, ha nincs mit megszegni. A kettő összefügg: a terv nagyrészt a méretről szóló döntések összessége, amelyeket nyugodt állapotban hoztál meg.
Egy nagyobb számla megoldaná ezt?
Nem. Minden fenti szám százalék, a százalékokat pedig nem érdekli, mennyi van a számlán. Egy trader, aki ügyletenként 20%-ot kockáztat, egy 50 000-es számlát ugyanúgy elveszít, ahogyan egy 500-ast, csak eleinte lassabban, a végén pedig drágábban.
Menjek vissza demószámlára?
A platform megtanulásához igen. A fenti hat ok bármelyikének kijavításához többnyire nem. A hatból öt érzelmi, és az érzelem nincs ott, amikor a pénz nem valódi. Egy nagyon kicsi éles számla többet tanít magadról, mint egy nagy demószámla.
Mennyi idő, mire nem veszítek többé?
Nincs rá őszinte szám, és aki mond egyet, az el akar adni valamit. Azt tudod mérni, hogy csökken-e az átlagos veszteséged, és hogy a naplód „Terv szerint (I/N)” oszlopában egyre inkább az I-k vannak-e többségben. Ez a kettő előbb mozdul, mint az egyenleg.
A stratégiám a gond, vagy én?
Húsz naplózott ügylet megmondja, és semmi más nem. A legtöbben azt feltételezik, hogy a stratégia a hibás, lecserélik, és így soha nem jutnak el húsz ügyletig egyetlen megközelítéssel sem. Ez már önmagában is ok a veszteségre, és valószínűleg a leggyakoribb mind közül.
Röviden
Azok a traderek, akik abbahagyják a pénzvesztést, ritkán úgy érik el, hogy jobb jelzést találnak. Úgy érik el, hogy minden ügyletet elég kicsivé tesznek ahhoz, hogy a tévedés túlélhető legyen, kevesebbet kereskednek, a kiszállást a belépés előtt írják le, és olyan őszinte nyilvántartást vezetnek, amellyel vitatkozni lehet.
Ebben semmi izgalmas nincs, és semmi sem eladó belőle. Egyszerűen ez marad, ha kiveszel mindent, ami nem működik.